A Tűz

A magyar tűztisztelet, a források szerint, rendkívül ősi. A Világegyetem látható anyagának a jelentős részét a csillagok anyaga teszi ki, ami fortyogó tűz. A Tűz adja a fényt, ami Isten egyik legfontosabb kifejezője. Tűz nélkül megfagyunk a hidegben. A test lassú tűzben ég, normális hőmérséklete 36,6 C fok. A melegvérű emlősök és madarak külön csoportot képviselnek az összes többi állattal szemben.

A Fény a Pen – Fen – Fény – Fenyő, továbbá a Fenn, Fönn csoport egyik tagja.

Menandernál az avar kagán a tűzistenre: deus igni, esküszik, amikor a bizánciakkal szövetségre lép. Az avarok nem törökök, hanem egy ősi nép, vörös hajúak, ami kizárja török mivoltukat.

A Gyu gyök és Gyúl ige nagyon régi magyar szavak. A Fagy-Gyú fagyott gyúlékony zsiradékot jelent. Sokáig világítottak az emberek faggyúval. Az Ál-Gyú az Ágyú régebbi neve, amely Áldást, viccesen értve, küldött az ostromlott városra. A Gyú ebben a szavunkban is a gyújtás, felgyújtás neve.

Gyu szavunk annyira régi, hogy amikor kialakult, indoeurópai nyelvek még nem is léteztek. Érdemes a magyar nyelvi fázist euindoeurópainak, vagyis igazi, valódi, jó indoeurópainak, a többi nyelvi fázist meg indoeurópainak nevezni. Ugyan a nyelvtudomány a magyar nyelvet, teljesen tudatlanul, preindoeurópainak és aziánusnak nevezi, de az „előindoeurópai” kifejezés teljesen helytelen, sértő és félrevezető. Gyu szavunk a Du lágyult alakja, a Du Nap, mint a Du-Na szóban (Nap-Háza) is láthatjuk. Du – Dju – Gyu, ez az egyik levezetés. A Nap pedig a tűz forrása volt az ősidőkben.

De van a Gyu szónak egy másik levezetése is, aminek alapja a Gu. A Gu szintén lágyulhat, így lesz Gju, majd Gyu. A Gyula valószínűleg a Gu+La elemekből jött létre, de szintén kapcsolatos a tűzzel. Amikor a piramis, ami Gúla, tetején az aranyozott piramidion reggel felragyogott, kétségtelenül a Gyújt ige lépett életbe. A Gu jelentése Nyak, Szarvasmarha és Fej, a Gyula a Fej-Helye jelentést tartalmazza.

Amikor a Gyo szóelemet látjuk, akkor szintén a Gyu szóra kell gondolni. A Gyo-Pár magyar név, jelentése Gyulladás Háza. Valamikor a jégkorszakban őseink a gyopárt összeszedték és meggyújtották. A gyopár anyaga kitűnő a tűzgyújtási alapanyag, az égő gyopárra aztán egyéb anyagokat raktak és kész volt a tábortűz. A gyopár az Alföldön is tenyészett, mivel a hideg éghajlat miatt a periglaciális éghajlat és növényzet a Kárpát-medence területén is uralkodott. Gyönyörű Gyopár nevünket is el akarják ragadozni, de ne engedjük, a szent Igazság miatt.

A szanszkrit Div Istenség és Fény, de a szanszkrit a magyar nyelvből ered. A Div szót Ipolyi Arnold említi. Kétségtelen, hogy az alig 4.000 éves indoeurópai névalakok mind a magyar nyelvből erednek.

Tűz szavunk és nagy rokonsága Utu, a Nap nevéből származik. Vigyázzunk az Utu és Udu névvel is, mert tartalmazhatnak más jelentést is, nem a szumer az elsődleges, hanem a magyar. Az Utu név lehet U-Tu – Hosszú-Nap, vagy az Út-U – Út-Hosszú, összetételek eredménye is. Maga az Út a Nap, amikor átmegy az égen, akkor utat jár be. Az Út önmagában is fényes, ha este egy tízezer éves városba érnénk, akkor látnánk az Út kivilágítását. Még ma is kivilágítjuk útjainkat, őseink szokása szerint.

Tűz szavunk valószínűleg Tu-Zu, vagyis a Nap, Utu isten Tudása szóösszetételből alakult ki (Tu – Nap, Zu – Tudás, Igeképző). A tűzet az őskorban a Nap gyújtotta az embereknek, jó 200.000 éve, meg régebben. A Tuzu rövidült Tuz és Tűz alakra, mint pl. a Ku-Zu a Köz alakra. A Tűz szónak sok rokona van, amiről külön értekezést kell írni. A Tisz szó a Tesz változata, jelentése Isten, illetve Aki Teremtette A Világot. Kétségtelenül Tenni főnévi igenevünk kapcsolatban van a Fénnyel, mivel Is-Ten teremtette a Fényt, vagyis a látszó Világegyetemet. A sötét anyagról és sötét energiáról most ne értekezzünk.

A Tisztesség gyakran Tyztesség alakban fordul elő régi iratainkban. Ezért a Tisz és származékai, valamint a Tűz (Tyz), mint Ten isten jelképe, igen közeli tőből származik. Kétségtelenül valódi bizonyítékok támasztják alá az elképzelést.

Mu szavunk is jelent tüzet, fényt. Mu-Ha a Tűz-Háza, szláv utódaink is használják ezt a szavunkat is. Ha-Mu jelentése Háza a Tűznek, a szó egyszerűen gyönyörű leírása a tüzes parázsnak, ami a kihűlt anyag, a háza alatt lapul. Mu kontinense, Churchward ezredes szerint, egy „M” jel alapján kapta a nevét. Az „M” jel azonban „V” olvasatú valójában. Az ezredesnek különös mázlija volt, ugyanis a Mu szó valóban létezik, Fény, Tűz a jelentése. Mivel a Fény, Tűz keletről érkezik az Óvilágra, amikor felkel a Napisten, a Mu név a keleti fényre utal. Indiában is használatos a név, bár az indek sem régebbiek 4.000 évnél, de fontos minden szavuk és hagyományuk, mert a magyaroktól erednek.

A Mo-Ha szintén a Tűz-Háza, hasonlóan a Gyo-Pár névhez. A Moha szintén kiváló tűzgyújtási anyag, a pattintott kövekről ömlő szikrák hamar meggyújtják, majd a mohára rakott egyéb éghető anyagokból nagy tüzet lehet létrehozni.

Mókus szavunkban a Mó a Tűz, Vörös, a Kus Fa, mégpedig a Világfa értelmet képviseli. Ezek a jelentések teljesen megdöbbentők lehetnek, de nagyon sok adat alapján kellett erre ráébredni. A Mó-Ka a Tűz, Fény-Háza, ami az Ész Fény jelentését is bizonyítja. Az Észnek is nagy tartománya van, jelentése megkérdőjelezhetetlen. A Móka is az eszesek játéka.

A székelyeknél ismeretes a Tűzhalom, ami a sereg egybehívását jelezte. Aki nem ment be a hívásra, az a fejével fizetett.

Van egy Láncfa kifejezés is, ami a Lármafa fogalmával rokon. A Lármafa nagyon ősi magyar fogalom és a kőkori magyar városokban alkalmazták először, amikor még nem léteztek indoeurópaiak, afroázsiaiak, kínaiak és sok más mai nagy népcsoport sem. A város közepén egy fát állítottak fel őseink, amire mindenféle éles hangot kiadó tárgyat függesztettek fel. Ha ellenség jelent meg, vagy tűz ütött ki, ezt a Lármafát ütögették, mert harang még nem volt, nem találták fel. A Lármára összefutott a nép, eloltotta a tüzet, vagy az ellenség előtt bezárta a kapukat és felkészült a harcra.

A Lármafa neve helyesen: Lár – Sugárzó, Ma – Hely, és Fa. A Lármafa ütögetésére a hangok szétsugároztak, a nép értesült a bajról. Ezt a nevet ma Alarm – Riadó formában használja az utód népesség. Az Alarm jellegzetesen összement szó, az „A” Nagy, Magas, a Larm a Lárma egyszerűsödése. Az összes indoeurópai nyelv így alakult ki, rövidült, gyorsult, összement, az eredeti magyar jelentés már alig tapintható ki. A Lár szó helyes jelentésének megtalálása igen nehéz volt. Az 1.800 éves török nyelvből nem kerülhetett a latinba, bár ez az alaptény sokakat nem érdekel.

A természetben lévő Égi Tűz a Villám. A Vil-Lám szó jelentése Világos-Hegy. A Hegy jelenti a becsapódás rettenetes voltát, a Vil a ragyogást, a tüzet, a fényt. A Lám a Látást is jelenti, természetesen. A Villám az istenek félelmetes fegyvere.

Az Isten Nyila szólás a villámra vonatkozik, mert a villám valóban lehet nyíl alakú. Ellenben az Isten Nyila fogalmat más dolgokra is lehet vonatkoztatni, pl. állatok maradványaira.

A Naphta tűzforrásoknál tisztelték a tüzet. A Naphta természetesen magyar szó, helyesen Nap-Ta a formája. A Nap jelöli a Tüzet, a Ta a Földanya, vagy csak egyszerűen Táj. A Naphta könnyen ég, a szót valami görög és latin eredetűnek mondják, helytelenül.

A Tűzkőből Acéllal Kiütés fogalma arra vonatkozik, hogy acéllal a tűzkövet megütve rengeteg szikrát kapunk, ami tűz meggyújtásához szükséges. A Tűzkő lehet a Kova is, ami szintén magyar név. A Kova így vizsgálandó: Ko-Va. A Ko a Kő, a Va Felsőbbség, Isteni. Mivel kova képes tüzet gerjeszteni, ezért kapta elképesztően logikus, egyszerű és gyönyörű nevét. Az Acél magyar szó, A-Szél az eredete, ami a szkytha, csuda harcosok testét fedő vaspáncélra mutat rá. A harcos a teste szélén viselte az acélt, alatta volt valamilyen védő ruházat, meg a bőre. A Bőr szintén jelent Házat is.

A Tüzet fából dörzsölve is elő tudták őseink állítani.

A nép szokásai számtalan hagyományt őriztek a tűzzel kapcsolatban.

A Tűz általi tisztulás a lélek csillagtűzben való tisztulásával rokonítható. A Ház Tűz Nézés régi szokás volt, a menyasszony tisztaságára, ügyességére vonatkozott.

Az Iz szó is rendkívül fontos. Az Izzó Szénre Állás, Átmenés próbák a személy tisztaságát hivatottak bizonyítani. Tüzes folyamok felett lebeg a Tűztündér. A Tűzkirály tüzes szakállal ül Tündér Ilona fogságban, amikor a királyfi megszabadítja, visszatér Tűzországba, ahol Tűzpatakok folynak, s Tűztátosokon lehet járni.

Mé szavunk Fény jelentésű. Éppen Ipolyi Arnold írja, hogy régebben a Mé és Fény a nép között fele-fele arányban volt használatban. Később a Fény kiszorította a Mé szót, ami a Mu szóval közeli rokonságban lehet (magas és mély forma). A Mé azonban nagy számban ma is jelen van a magyar nyelvben. Mécs szavunkban a Mé a Fény, a Cs kicsinyítés, tehát a Mécs Fényecske, Kis Fény. A Méh szerv és a Méh mézelő méhecske is Fény jelentésű, a Fényt jelképezik. Az Anyaméhben fejlődik az isteni napgyermek, vagyis a kicsi magzat. A Mé változata a Me és a Mi.

Bul szavunk szintén Tüzet jelent. Igen gazdag tartománya van, amit talán más munkában kellene kifejteni (lásd: Bul szavunk vizsgálata). A török Bül-Bül madár kétségtelenül magyar eredetű név, jelentése Tűz-Madár, pontosabban a Tüzek-Tüzének Madara.

A Bolygótűz a mocsarak felett jár.

Dab szavunk Tüzet jelent. Dab és Dabas városunk talán szent tüzet őrzött. De a Deb is Tűz lehet, mert Deb-Rő, Deb-Recen is nem csupán Debella (Telített Lény) értelmű, hanem Tűz jelentést is viselhet. A Duba a szumerban Tűz, az E-Duba-A, vagy E-Dub-Ba-A az Írnokok Háza, de helyesebben E-Duba-A, vagyis A-Duba-E, A-Tűz-Háza, mert ezekben a házakban égették ki az agyagtáblákat.

A Tuba is Tűz, mert aki látott már Tuba-Rózsát, az láthatja a rózsa tűzszerű kitörését, amint kifeslik a sok szirom. Képekben is kell gondolkodni, nem csak a költőknek. A Tuba hangszer úgy néz ki, mint a Tuba-Rózsa, kétségtelenül a magyar nyelvből származik a Tuba, elvégre az etruszkból ered a latin, vagyis a magyarból. A Tubi és Tubica a Tüzes szerelmesekhez tartozó név. A galambok Tubi neve örök hűségükhöz tartozik, mert a galambok egy életre választanak párt, mint régebben az emberek is.

Tábla szavunk egyszerűen Táb-La, vagyis a Tűz-Helye, csak a szó nem Sumerra vonatkozik. Úgy látszik, a Tábla agyagból való kiégetése régebbi magyar találmány, mint amit a sumer rokonainknál felfedeztek a kutatók.

Táp szavunk is Tűz jelentésű. Amikor táplálkozunk, akkor tüzet eszünk, mert a táplálék a testben, az oxidáció folyamán, hőt termel. Ezért a Tapolca név ősi magyar név, a Tapló (Tap-Ló) pedig a Tűz-Helye. Mivel ezek a szavak a szláv nyelvekben is jelen vannak, kétségtelenné teszik a szláv nyelvek magyar eredetét. Természetesen a szláv szókincs döntő többsége is magyar eredetű, ami az igazi származás alapja.

A Táltos Ló tüzet eszik, orrából tüzet fúj, rúgása halálos. Lábának száma Öt (a Nap), Hét (a Király), Nyolc (a Szerencse) jegyeit jelentik. A bölcs mesélő így adja tudtára a hallgatóságnak, hogy a Táp Tűz, elvégre a Táltos Ló csakis parazsat hajlandó elfogadni Jánoskától (An isten nevéből képzett hős neve) a Világfa című mesében.

Hé szavunk szintén Tűz, valamint Nap értelmű. Hé megszólításunk annyit jelent egyszerűen, hogy te Nap. A szumerok is használták a He kifejezést, az ökrök megszólítására, ami alatt Napocskát értettek. Éppen nem durva, hanem kedveskedő kifejezés. Hé-Víz tehát Nap-Víz, Heves megye egyszerűen Nap megye. A He a görögökhöz is átkerült, Heliosz, a Napisten neve a magyar He, a magyar Li és a görög Osz toldalék elemekből képződött. He a Nap, Li a Király, Osz a hím nem jele. Ezért Heliosz valójában, a magyar nyelv szerint, nem Nap, hanem Nap-Király jelentésű. Nem nagy különbség, de így pontosabban érthetjük a szót.

Az ind Igni szó is Tűz, ami az Égni magyar szóval közeli alakot mutat. Az Ig és Ég kétségtelenül azonos, az Ég ige jelentését képviselik. Elvégre a magyar Igen szó is Ég-En, vagyis Ég-Isten jelentésű. Sok nyelv „igen” szava teljesen hasonlatos keletkezésű, mint a magyar Igen, az utódok csak szinonimákat használnak.

Lan szavunk rendkívül érdekes. Alapvetően Lány a jelentése, valamint Oroszlán és Nap. Mivel a Lány Hosszú Hajú, ezért kapcsolódik a Lan szóhoz a Hosszú jelentés is. A Lan alakváltozatai számosak. A Láng a Lán és Ga ötvözete, jelentése a Nap Háza. A Lánga rövidült Láng alakra. A Lev is a Lán változata, Oroszlán és Nap formában. A Lev, vagyis a Naporoszlán Égője a Lev-Égő, vagyis a Levegő, ami már egy másik elem.

Parázs, Zsarátnok és még sok szó tartozik a tűz elemhez.

A Lidérc is tűzzel kapcsolatos. A Sárkány fontos fegyvere a tűzokádás.

Még az Ördög is kapcsolatos a Tűzzel. A Pokolban nagy tűz van, a finn pokol viszont nagyon hideg és jeges.

A Tűz